Hogyan hozd ki magadból a legjobbat, amikor a legrosszabb helyzetben vagy?

Vagy inkább akkor, amikor a legrosszabb helyzetre készülsz. Igen, itt és most a koronavírus járvány kellős közepén, amikor fogalmunk nincs arról, hogy mi lesz és az mikor, hogy hogyan és miben fog megváltozni az életünk, lesz-e munkánk, lesz-e pénzünk, kapunk-e támogatást, a partnereink, ügyfeleink hogyan vészelik át, hogyan reagálnak – rengeteg kérdés, és a válaszokat még csak nem is sejtjük.

A legnagyobb baj az, hogy ilyenkor az emberek zömében bekapcsol a vészjelző, a félelem, az aggódás, a pánik. Persze, érthető, hiszen sok ezer és párszáz évvel ezelőtt a bizonytalan helyzeteket kénytelenek voltak őseink vészhelyzetként kezelni és a félelem élezte ki érzékelésüket, és biztosította a gyors reakcióidőt, jobbára az ölj, vagy fuss elvét követve.

Fotó: Unsplash

Ebben a sok ezer és párszáz évben viszont rengeteget fejlődött a világ. Igaz, észrevehetően inkább a technika terén. De vajon, mi emberek mennyit fejlődtünk? És mit jelent ez esetben az ember fejlődése? A bizonytalan helyzetekre adott reakciót tekintve, hát, úgy tűnik, nem. Nem is csoda, hiszen a technikai fejlődés felgyorsulása a tudatos tudati szint számára állandó elfoglaltságot ad. Nem részletezem, tudod, miről beszélek… A lényeg, hogy ritkán vagyunk csendben, egyedül, és még ritkábban figyelünk azokra a hangokra, amik belülről szólítanak meg minket. Pedig perpillanat a túlélést és a legjobb megoldásokat ezek a hangok tudják biztosítani.

Azt mondjuk, hogy a félelem egy ilyen helyzetben ösztönös.

Ösztönös, vagyis nem a tudatos szinten teremtődött, legfeljebb csak megmagyarázni tudjuk. De a félelem és az aggódás ugyanott gyökerezik, ahol a szeretet, az öröm és a szeretetteli megoldások is. A lelked mélyén. Pont ott, amit az elmúlt sok évben minden zajos technikai eszközzel igyekeztél elrejteni, vagy hogy megőrizhesd az „erős üzletember vagyok” látszatát. Meg különben sem volt apropója annak, hogy foglalkozz vele.

Na mármost a félelem és az aggódás rengeteg energiát felemészt – tolod kifelé, és nincs, ami visszatöltene. Gondolom, ezt már érzed, így 2-3-4 hét #maradjotthon után, egyedül, vagy épp összezárva a családoddal. Ha ezt az energiát, amit kifelé tolsz, megpróbálnád befelé irányítani, egy egészen új világ és egy egészen új perspektíva nyílhatna meg előtted. Igen, önmagad felfedezéséről beszélek.

Ha most azt mondod, ez hülye spiris duma, ne jöjjek már ezzel én is, akkor visszakérdezek: a félelmeid és aggódásod magad előtt görgetésével miféle megoldásra számítasz? Miféle jövőképet festesz magad elé, amikor görcsben áll a gyomrod? Ha Te vezető vagy, vagy vállalkozó, akkor még inkább erőteljesebb a kérdésem, hiszen a feladataidat eddig milyen indíttatásból oldottad meg? Félelemből, vagy pozitív motivációból?

Ez most egy olyan helyzet, amilyen még sosem volt.

És ez most olyan megoldásokat kíván, amilyet még sosem tettél, és amilyenre talán sosem gondoltál. Vezetőként már biztos kénytelen voltál egy megoldás érdekében, vagy épp a túlélés érdekében nézőpontot, szemléletet váltani. Hát most ez a helyzet is ilyen. Otthon vagy, vagy épp csökkentett üzemmódban, megfogyatkozott kollégákkal még a munkahelyeden igyekszel helyt állni, bár közben napi 24 órában kattog az agyad azon, hogy mi lesz jövő héten, mi lesz a következő hónapban, meddig fog tartani, mi van akkor, ha …? A felszínen tartod a gondolataidat és a felszínen tartanak a gondolataid, és a kérdéseken kívül válaszok most véletlenül sem jönnek, nemhogy konkrét megoldások.

Fotó: Unsplash

Ha már felépítettél egy vállalkozást, vagy vezetőként dolgozol, és visszatekintesz a munkádra: mennyi mindent megteremtettél, mennyi mindent megoldottál? Te teremtetted, a gondolataid és az érzéseid által. Tudom, business környezetben ritkán és csak felszínesen kerülnek szóba az érzések – mintha egy vezető gyengébb lenne, ha elismerné, hogy neki is vannak érzései. (Pedig nagyon nem!) De most nagyon kérlek, hogy vedd elő őket, mert most ők azok, akik a legnagyobb segítségedre lehetnek abban, hogy ezen az időszakon ne csak átvergődj, hanem kihozd belőle és önmagadból is a legjobbat, aminek aztán meglesz a jutalma a gazdasági életben is.

Szóval az érzéseid: a sikereid mögött miféle érzések húzódtak meg? Kellett hozzá optimizmus, elhivatottság, bizalom, összeszedettség, nyitottság, lelkesedés, hit, bátorság. És miközben az utadon voltál, megélted az örömöt és a büszkeséget is, megélted a frusztrációt és a bizonytalanságot, és még sorolhatnám hosszan. Tudod, melyik mind közül a legfontosabb? A hit. Ha nem hittél volna a célodban, ha nem hittél volna önmagadban, ha nem hittél volna abban, amit csinálsz, akkor hiába a bátorság, és hiába a lelkesedés. És most ez az a hit, amit még jobban meg kell ismerned a félelem helyett. A félelmeid és az aggodalmad fog kézen fogni és elvezetni ahhoz a hithez, a hitnek olyan mélységéhez, amihez eddig még nem volt szerencséd, mert nem volt rá szükség. És ez a HIT fog téged, a családodat, a cégedet, a kollégáidat átlendíteni ezen a krízisen és segít megteremteni egy olyan életet, olyan helyzetet, amilyet szeretnél.

Hogy olyan már úgysem lesz, amilyet szeretnél?

Ha végigmész az úton befelé, akkor nemcsak felfedezel önmagadban egy csomó mindent, hanem át is értékelsz nagyon sok mindent. Ha eddig az volt a fontos és mérvadó, hogy a céged mennyit növekedjen, mennyi profitot termeljen, akkor lehet, hogy ez már csak másodlagos, vagy harmadlagos törekvés lesz, mert találsz ennél sokkal fontosabb célokat.

Igen, a nézőpontváltással együtt jár az is, hogy elengedsz dolgokat – elengeded a régi, bevált módszereket, elengedsz berögzült működési sémákat, és ha már a valóságodat teremtő érzéseidnél tartunk, bizony azokat is ki kell gyomlálnod. Sokkal több vagy, mint egy gondolkodó gép. Lehetsz Te bármilyen keménykezű vezető, véres üzletember, Te is egy érzelmi lény vagy. És ha az előbb megértetted, hogy a sikereidet az érzéseidből teremtetted – mert nélkülük nem tudtál volna sikeres lenni - , akkor most ezt a tudást terjeszd ki egész életed működésére. Mert életed minden területét így alkotod, irányítod, teremted. Csak legfeljebb eddig ez nem volt tudatos. De ha már úgyis #maradjotthon vagy, akkor végre van időd és lehetőséged ebbe a témába jobban belemerülni.

És igen, a nézőpontváltással együtt jár az is, hogy rengeteg új dolgot beengedsz a tudatodba és ezzel együtt az életed minden területére – beengedsz olyan módszereket, eszközöket, amelyeket eddig röhögve elutasítottál. Beengedsz olyan működési mintákat, amelyeket eddig talán le is néztél, de most rájössz, hogy mennyire hatékonyak tudnak lenni. És beengedsz olyan érzéseket, amelyeknek eddig a létezéséről sem tudtál.

Igen, nézőpontváltásra van most szükséged, nem a megszokott sémákra. Az eddig jól bevált mintáid most fabatkát sem érnek, és fogalmunk sincs arról, hogy a krízis elmúltával vajon érni fognak-e valamit. Most kell felszabadítanod magadat a félelmek és a megszokások alól, hogy képes legyél olyasmiket is végiggondolni, megélni, megtapasztalni, amiket eddig tudatosan, vagy tudatalatt kizártál az életedből. Most kell felszabadítanod magad, hogy képes legyél a sötét gondolatokon túllátni és hinni abban, hogy az új helyzet új lehetőségeket és újfajta sikereket hozhatnak neked is és mindannyiunk számára.

És akkor most mit tegyél?

Összeállítottam egy kérdés és feladatsort azért, hogy ebben a krízishelyzetben kihozhasd magadból a legjobbat, hogy a rengeteg új nézőpont által rálelj arra a belső erődre, ami által optimistán és hittel képes leszel új lehetőségeket teremteni az életedben. Ehhez kattints ide.